2013. február 23., szombat

Norvégia: Irány a végtelen!

Európa legöregebb részén járunk, "formáit" a jégkor hozta létre. A hatalmas jégtömeg lecsiszolta a kőzetet és mélyedéseket vájt ki bennük A kristálytiszta tavak, a bennük tükröződő hegyek ezernyi hófoltja, az itt-ott feltűnő, apró, színes faházak sajátos hangulatot adnak a tájnak. A legöregebb épületek tetejét földdel fedték és növényekkel telepítették be, a hagyományokat követve, vagy talán célszerűségből ma is alkalmazzák ezt a tetőfedési módot. A települések nagy területűek és szétszórt házcsoportokból állnak. Mi is ilyen helyen "laktunk", öt-hatszáz méteres magasságban, házaink pár száz méterre voltak egymástól. 

A kizöldült háztetők
Kezdődjék a kaland! Az első túránk: tundra - túra, lassan magunk mögött hagyjuk a ritkás fenyő és nyírligeteket, fölfelé haladva apró, térdig érő törpecserjék, majd a mohák és zuzmók uralják a tájat.   
No, de beszéljenek helyettem a túrázás fotói. 

Kőrakás. Ha itt jársz, rakj egy követ a tetejére


A túra során néha még a cipő is lekerült rólunk, nyakunkba akasztva, egymás kezét fogva, győztük le az akadályokat.

Indul a tundra - túra
Átkelünk  a vizes akadályon
Következő napon előkerültek a meleg ruhák, hiszen az ország ötödik legnagyobb gleccserét, a 380 méter vastagságú "Kék Jeget" hódítjuk meg. Autóbuszunkkal Haugastol vasútállomásáig mentünk , itt vonatra szálltunk,  Finse állomásig a 34 kilométer távolságot, a 224 méter szint különbséget  fél óra alatt tettük meg (996 méter magasságról 1222 méterig).

Finse
Csípős szél és magas hófalak között (július 24.-én!) indultunk az 1560 méter magasságban kezdődő Kék gleccser felé.

Indulás a gleccserhez

Átfagyott végtagjainkat az állomás melletti kellemes Finse Hotel kávézójában forró teával melegítettük fel. A hatalmas panoráma ablakból gyönyörködhettünk a jeges tájban.


Havas - jeges túráink után legközelebb Norvégia jellegzetességeit, a fjordokat keressük fel, ott találkozunk újra... :)


2013. február 17., vasárnap

Mesénk Norvégiában folytatódik



A "Kiss csapat" Írország után 2000-ben Skandináviát, a "rejtélyes Északot", a vadregényes természeti szépségeket: a merész hegycsúcsokat és mélybe szakadó fjordokat tűzte ki úti céljául. Mi nem "Márton gúnár" hátán repültünk a vadlúd csapattal, mint Nils Horgersson, hanem autóbusszal utaztunk.


2000 július 19-től augusztus 2-ig tartó utazás során feledhetetlen élményekben volt részünk: hangulatos hanza városok , kikötők, fjordok, vízesések, jégmezők és a tundra várt ránk.

Városnézés útközben
Komp átkelés Dániából Helsinborgba

Három napig tartó utazás után - magunk mögött hagyva Ausztriát, Németországot, Dániát és Svédországot - megérkeztünk Norvégiába, a fjordok hazájába. Norvégia még nyáron is vad és zord, habár mi jó időt fogtunk ki, néha még 30 fokos meleg is volt. Napsütéses időben az ott élő emberek  trikóra vetkőztek, hogy a napfény minden cseppjét élvezzék. Egy viking legenda szerint, az első ide érkező emberek úgy gondolták, hogy e barátságtalan, hideg földön csúnyácska, ám barátságos, melegszívű erdei manók, a trollok élnek. Mi is láthattuk őket, persze, csak az ajándékboltokban.


Első állomásunk, Oslo ragyogó napsütéssel, meleg idővel várt bennünket. A Karl Johann svéd-norvég királyról elnevezett, XIX. századi hangulatot árasztó sétáló utcán végig haladva értük el a királyi palotát, ahol tanúi lehettünk az őrség váltásnak is.


Észak-nyugat felé haladva, az utak csendesek voltak, alig találkoztunk járművekkel, a települések nagy távolságra vannak egymástól. Szálláshelyünkön, Al falu környékén (Oslotól 230 km-re) a JEKA által bérelt tipikus norvég, sötétbordóra festett, fehér ablakkeretes kis faházaiban leltünk otthonra hét napon át.


A JEKA helyi munkatársai készségesen álltak rendelkezésünkre, segítettek a helyi programjaink megvalósításában; bőséges és fenséges élelmiszerekkel töltötték fel otthonosan berendezett kis házaink konyháit. A rénszarvas hús kicsit magyaros ízekkel, változatosan készült el a három ház konyháin. Az egyikben pörköltet készítettek, a másikban szeletelve sütötték, a mi konyhánkon előző nap vörösboros, fokhagymás, fűszeres, tejes pácot készítettünk, abban áztattuk a kötözött sonkához hasonló rénszarvas combot, ami másnap a sütőben sült porhanyósra.



Pihenjünk egy kicsit a hosszú utazás után, azután kezdődhet a kaland, a kirándulás...folytatom... :)

2013. február 13., szerda

A vadludakról


Azt ígértem, hogy következő alkalommal északra vesszük az irányt, Norvégia felé, és erről eszembe jutottak a vadludak...


Az öt tény és tanulság  a kanadai vadludakról, amely csapatunk hitvallása lett az évek során, ha elolvasod, Te is tapasztalhatod igazát,  közösség formáló erejét.  





Tény: A vadludak csoportosan „V”alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtó ereje fenntartja a következő ludakat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne.
Tanulság: Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkánkat, sokkal gyorsabban érjük el a célt.

Tény: Ha egy vadlúd kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadlúd szárny csapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erőfeszítése által.
Tanulság: Ha annyi eszünk van mint egy kanadai vadlúdnak, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében.

Tény: Amikor a vezető lúd elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen.
Tanulság: A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelő pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést.

Tény: Repülés közben a hátsó vadludak hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben biztassák.
 Tanulság: A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a gágogás biztató legyen.

Tény: Ha egy vadlúd megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, míg meggyógyul, vagy elpusztul. A ludak ezután visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben. Olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat.
Tanulság: Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadludakban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik.




Ugye, milyen tanulságos, szép történet. Ígérem, hogy a következő bejegyzésben tényleg a norvég kirándulás lesz írásom témája, vadludakkal, trollokkal, vikingekkel, rénszarvassal.... :) 




2013. február 9., szombat

Írországban, a Smaragdzöld Szigeten 2.

Folytatódjék hát a mese, a kaland, a kirándulás...
A JEKA munkatársai minden nap felkerestek bennünket, feltöltötték az élelmiszer készletet, tanácsot és segítséget adtak a kirándulásokhoz. Azt még nem is említettem, hogy a napi háromszori étkezéshez szükséges élelmiszerek alapanyagából étlap alapján saját magunk készítjük el a menüt. A konyhában összegyűlt "ügyeletesek"  a napi élmények, vidám történetek felelevenítése mellet gyorsan elkészülnek a főzéssel. Ez is sokat jelent abban, hogy a csoportból igazi összetartó csapat kovácsolódik. Azt sem említettem még, hogy mindenki kap egy csinos kis kitűzőt az utazás megkezdésekor.

A kitűző

No de folytassam tovább a mesémet...
Az Írországban ránk váró fogadtatást legjobban egy ősi ír közmondással lehet érzékeltetni: "Az ismeretlen olyan barát, akivel még nem találkoztál."
Először az Iveragh-félszigetet jártuk körbe, a híres Kerry Ringen. Írországban az ember legszívesebben egész nap énekelne.A tengerbe meredeken belefutó hegyek, a hosszan elnyúló homokos partok, a zöld megszámlálhatatlan árnyalatának kontrasztja az égbolt folyamatosan változó színével lélegzetelállító szépségű.

Kerry Ring

A csipkézett hegygerincek tetején futó keskeny és meredek útról fenséges panoráma tárult elénk: szélfútta  utak, kis, kőfalakkal tagolt mezők, békésen legelésző juhokkal, látványuk rabul ejtő.

Kattognak a fényképezőgépek



Dél körül érkeztünk a Muckross House-hoz, a Viktória-korabeli kúriát Erzsébet kori stílusban építették 1843-ban.  Megcsodáltuk elegáns szobáit, ahol herendi porcelánokat is láttunk az egyik tárlóban. Sétáltunk csodálatos szépségű parkjában.

Muckross House, a 19. századi majorság a tó partján áll

Killorglin városában az ősi múlt elevenedik fel minden év augusztusában, és mi pont ebbe csöppentünk bele. A koboldok ünnepén háromnapos Puck Fair nevű vásárt rendeznek, melynek fővédnöke egy megkoronázott kecske. A városka utcáin színes vásári forgatag, utcai árusokkal, zenészekkel, tánccal felejthetetlen élmény volt számunkra.


Staigne Fortnál a korai kelta eredetű híres kör alakú erőd habarcs nélkül épített falai négy méter vastagságúak, belső kerülete harminc méter átmérőjű.



A vad Dingle-félszigethez történelem előtti látnivalóin kívül (a Gallarus- kápolna felfordított hajóhoz hasonlító, habarcs nélkül készített kőépülete, az állókövek, a "méhkas" kunyhók, a kelta keresztek) első és egyetlen strandolási élményünk is kapcsolódik. Végre egy nyugalmas, homokos tengerparti sáv, ragyogó napsütés! Apály van. A dagály által hátrahagyott kagylókat, medúzákat nézegetve észre sem vettük a közelgő záport. Bőrig ázva szaladtunk az autóbuszhoz, ezek után már senkinek sem volt kedve a strandoláshoz.
Írországban az eső amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik, pár perc múlva ragyogóan süt a nap, szikrázik a levegő. Az esernyő szinte a kezünkhöz nőtt, észre sem vettük, hogy nálunk van.

Dunboy kastély
Sorolhatnám még a kirándulások emlékeit, látnivalóit, a Dunboy kastély romjait,szívhez szóló legendájával, a Bantry Hause főúri palota fényűző termeit, csodálatos kertjével.




A Mizen Head ma már múzeumként működő sziklákat átívelő hídon megközelíthető világító tornyát, a Garinish-sziget buja olasz kertjét, az öböl szikláin napozó játékos fókákat.



Cobh kikötővároska volt írországi utazás utólsó állomása. A város lett végső nyugvóhelye az 1915-ös Lusitania-szerencsétlenség számos áldozatának.


Ezt az országot a szívével ismerheti meg igazán az ember.
Búcsúzunk a "Smaragdzöld szigettől", újabb kompolás a Szent-György-csatornán, és már Wallesben vagyunk. Ősi várak és kastélyok között elhaladunk az Arany János által megénekelt Milford-öböl mellett.
Útban hazafelé újra megállunk Londonban, hogy megnézzük a British Múzeum és a Naqtional Gallery műkincseit, a Westminster Apátságot, ahol Anglia királyait és királynőit koronázzák 1066 óta.
Újabb kompátkelés a La Manche-csatornán, majd irány Brugge, a "flamand főváros"! Sétánk során felfedezzük a múzeumváros kincseit. Brüsszel, Luxemburg és lassan haza is érkezünk.
Szép volt, igaz volt, a mesének vége volt...

Következő alkalommal északra vesszük az irányt, Norvégia felé, tartsatok velem ... :)

2013. február 2., szombat

Írországban, a Smaragdzöld Szigeten

Hol volt, hol nem, túl az Óperencián..., kezdődik a mese, s ezt a csodás mesét járta be "Kiss csapatunk" 1999 augusztusában.
A szervezést, készülődést már egy évvel korábban elkezdtük. Utazó kedvű törzs tagjaink mellé társultak még budapesti, ceglédi, nagykőrösi tanárok, diákok.
Úti célunk, Írország  felé tíz hónap készülődés után keltünk útra autóbuszunkkal. Útközben találkoztunk a "határok nélküli" Európa csodás tájaival, városaival. A csatornát hatalmas kilenc szintes komppal szeltük át. És ekkor jöttek a doveri fehér sziklák!

Dover fehér sziklái
Anglia, a canterbury-i katedrális, London: a Tower, a Tower Bridge, a Szent Pál székesegyház. Éjszaka a barátságos, virágos kis házakkal körülvett ifjúsági szálláshelyen, Windsorban.


Királyi palota, Szent György kápolna, őrség váltás és eső. Salisbury katedrális,  Stonehenge a misztikus kő óriásokkal és eső. Bath kellemes fürdővárosa, híd a Severn folyó fölött.

Útközben megnéztük
Újra este és Fischguardban felszálltunk az újabb kompóriásra Írország felé.
Augusztus 10-én reggel 7 óra: - Szárazföld! Látjuk az ír partot! Pálmák, gyönyörű virágok és csodazöld minden!

Kikötöttünk! Rosslare, Írország
Szállásunk felé haladva megnéztük Kilkenny várát, gyönyörködtünk szép középkori és Tudor - stílusú épületeiben. Kilcooley cisztercita apátságának romjai a 12. századból. Cashel székesegyháza és vára, mely egykor királyok és középkori bíborosok székhelye volt, ma is szilárdan áll a szikla tetején.

Cashel és Kilkenny vára
Késő délután keskeny hegyi úton érkeztünk meg, az Atlanti óceán partján, a Smaragdzöld Sziget legdélnyugatibb részén, a Beara félszigeten lévő Glengarriffba. A "Vad völgy", buja növényzetéről kapta találó nevét, vadszamóca, fukszia, rododendron, magyal, tiszafa és pálmák mindenütt.

Glengarriff
A JEKA helyi munkatársai kísértek szálláshelyeinkre, ahol élelmiszerekkel megrakott hűtők várták az éhes csapatot.

Szállásunk

Elfoglaltuk puritán egyszerűséggel, emeletes ágyakkal berendezett hatágyas szobáinkat.

Éhes a csapat

Kártya csata vacsora után

Vacsora után néhányan már az első este felkeresték a helybéli hangulatos kiskocsmákat.
Eben a gyönyörű környezetben töltöttünk el hét csodálatos napot, kirándulásokkal, túrákkal, hajózással, halászattal. Vár ránk a nagy kaland!
Azt, hogy merre jártunk, megtudhatod a következő bejegyzésben... :)